Csatár történeteZala megye legősibb települése. A Csatár név a XI-XII. századi magyar fejedelmi, hercegi, királyi szolgáló népekre, a pajzsgyártókra és fegyverkészítőkre utal. Első okirati említése Chitary néven 1141. tájáról való. |
A területet Mátyás ajándékaként Kinizsi Pál birtokolta egy időben, majd Bakócz Tamás. Az ő halála után pedig Erdődyek szerezték meg. Tőlük a Zrínyi család foglalta el és az csak Zrínyi Miklós halála után került vissza eredeti tulajdonosához.
A török veszedelem idején több másik monostorhoz hasonlóan ezt is erődítették.
A XVI. század közepétől a gyakori török betörések nyomán az apátság pusztulásnak indult, a szerzetesek elmenekültek. 1550-ben még ismert István és Ambrus nevű plébános, de 1554-ben plébániája már üres. A Tolnai Máté főapát által elrendelt 1558-as egyházlátogatás során a vizitátorok igen elhagyatott állapotban találják a kolostort. Romjait a szomszédos Botfán, a Hűvös-Erdődy kastély építésekor hasznosítják. A falu is csaknem elnéptelenedett. A híveket a zalaháshágyi pap látta el.
A rendház templomával együtt a 16. században leégett, az 1600-as évek második felében pedig végleg elpusztult.
A XVII. század végén kezdődik a renoválása és ennek első jeleként licenciátus működik itt. Segítségképpen kijárnak a búcsúszentlászlói ferencesek is. 1738-ban kezdték újjá építeni a templomot, de csak 1755-ben éled újjá teljesen a plébánia, miután a XVIII. században ismét betelepül a falu.
1786-ban II. József Csatár apátsági birtokát a vallásalaphoz csatolta, ezáltal az apátság működése lényegében megszűnik. A „kalapos király” halála után ugyan ismét lehetett adományozni a csatári apát címet, de az adományozás joga világiakra szállt. A jog az Erdődy családot illette. Ők 1798: Rajcs Antalnak, majd 1824: Sybrik Józsefnek és végül Player Jánosnak adományozták a kegyúr címet.
Fényes Elek Magyarország geographiai szótárában egy régi omladozott kolostort említ.
Mára néhány apró emléken, pl. egy faragott kövön, és plébánia falában levő domborművön kívül semmi sem maradt, az apátságból.
*Hiteleshelyek: A bizonyító erejű oklevelek kiadására, másolására hozták létre őket az írásbeliség iránt egyre növekvő társadalmi igény következményeként, a 13. században. A hiteleshelyek tagjai végezték a peres ügyek esetén az idézést, a tanúkihallgatást, a helyszíni szemlét, a határjárást, az eskütételt vagy más, a perrel kapcsolatos teendőket.
Pál csatári apát és a konvent oklevele a konvent pecsétjével
1317. november 10.
Pergamen: 15,5 + 3 * 39 mm
Kenderzsinegen függő, természetes színű viasz pecsét, átmérője: 40 mm
A Sebeske víz menti Szent Kereszt egyházból való Seemein fia Balase és János fia, Miklós, a csatári *konvent előtt a Sebeske víz menti Illés fia Fichének Lisco folyó menti öröklött birtokukat összes haszonvételeivel és tartozékaival 15 márkáért szavatosság vállalásával eladják, miután a birtok megvásárlásától Fichét tiltó okleveleket érvénytelenítették.
Kerek pecsét, rajta Szent Péter apostolnak, az apátság *tituláris szentjének egyszerű, pad alakú trónuson ülő, nimbuszos alakja. Fejét dicsfény övezi, válláról köpeny omlik alá, oldalt tartott jobb kezében két kulcsot, behajlított jobbjában pedig könyvet tart. Bal vállánál napkorong látható, melyet örvénylő sugarak vesznek körbe.
*Majuszkulákkal írt latin nyelvű körirat:
„S(IGILLVM) CONVENTVS BEATI PETRI AP(OSTO)LI CHOTAR.”
„Gyűlés pecsét, Boldog Péter apostol, Csatár”
Az alak megformálása a 13. század közepe körüli királyi pecsétek, IV. Béla 1242-es és V. István 1258-as pecsétjeinek figurájával és trónusformájával vethető össze. Feltehető, hogy a csatári konvent egy 1250-es oklevélben (PRT XII/B 258) említett pecsét *tipáriumával azonos pecsétnyomóval készült.
Budapest, Magyar Országos Levéltár, D1 94061 (Sallér 1vt. Fasc. 95. Nr. 7.)
Takács 1992. 11. sz.: Anjou-kori levéltár IV. 238 (630.sz.)
*S(IGILLVM): (latin) pecsét
*CONVENTVS: (latin) összejövetel, gyűlés
*BEATI: (latin) Boldog
*PETRI: (latin) Péter
*CHOTAR: (latin) feltételezik, hogy a mai Csatár latin neve
*Majuszkulák: (latin) nagybetűk
*Konvent: (latin) összejövetel
*Tipárium: Pecsétnyomó
*Tituláris szent: védőszent
Az oklevél a pecséttel
Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád kori Zala megyében