Csatár története

Zala megye legősibb települése. A Csatár név a XI-XII. századi magyar fejedelmi, hercegi, királyi szolgáló népekre, a pajzsgyártókra és fegyverkészítőkre utal. Első okirati említése Chitary néven 1141. tájáról való.

A csatári bencés apátság

Zala megyében három Csatár nevű helység is található. Ezek közül az egyik Egerszegtől délre a Válicka patak partján feküdt, s ez volt az a helység, ahol az apátság létesült.
A csatári bencés apátságot a sváb Gutkeled nembeli Márton comes hozta létre 1137 táján a veszprémi egyházmegye területén Szent Péter apostol tiszteletére. Ő és felesége birtokokkal, szolgáltató néppel, 200-200 lóval, ökörrel és sertéssel, 1660 birkával látta el.
Templomát azonban csak tizenkét évvel az alapítás után szentelték fel.
A csatári apátság tehát - az almádihoz hasonlóan - nem királyi alapítás.
Alapjait az említett Márton comes vetette meg II. Béla király hozzájárulásával, jelentősen ellátva azt javadalmakkal is. E királyi kegy egy jelentős történelmi eseményhez fűződik: mikor ugyanis II. Béla király az esztergomi gyűlésen másodszülött fiát, Lászlót boszniai herceggé tette, megjelent előtte Márton ispán és engedélyt kért, hogy vagyonáról szabadon rendelkezhessék. Mivel sem a jelenlévő uraknak, sem a rokonságnak nem volt kifogása a kérés ellen, a király megadta az engedélyt.
Így Márton ispán élt a királyi engedéllyel, s miután feleségének, Magdolnának és rokonainak vele szemben támasztott igényeit kielégítette, birtokát kolostor-alapításra szánta.
Fiú örököse nincs, feleségének ugyan van az első házasságából egy fia, róla gondoskodjék ő. Az új kolostort Csatáron építteti fel, gondoskodik megfelelő földbirtokokról. Minthogy Csatárt testvéreivel közösen bírja, részüket megváltja tőlük. A legnagyobb részletességgel intézkedik javairól, de elsősorban saját monostoráról. A csatári monostor tehát jelentős javadalmakhoz jutott, többek között megkapta Csatárt, kivéve itt egy kúriát négy eke földdel és négy szőlőmunkással, melyet Márton ispán a feleségének adott. A továbbiakban Fertő birtokot egy eke földdel s három mansio néppel, és más birtokokat az apát szolgálatára rendelt emberekkel együtt (kiknek tartozásait is felsorolták)
Márton ispán ezeket a monostora számára tett adományokat az új királlyal, II. Gézával is biztosíttatta.
E javadalmakat szaporította további adományokkal Márton comes özvegye Magdolna asszony, aki - miután végrendeletében fiát és két lányát kielégítette - saját és férje üdvére az apátságnak adta többek között Mura falut két eke alá való földdel, Sagán nevű pusztát, Bogotán öt, Rokolyánban és Koloson egy-egy szőlőt szőlőművesekkel.
Ezt követően körülbelül száz évig nem hallani a monostorról. Csak amikor a monostorok, mint *hiteleshelyek kezdenek működni az országban, olvassuk a csatári konvent első ismert ilyen természetű kiadványában, 1250-ben Balázs apát nevét Lénárt dékán és Primus sekrestyés társaságában.
Körülbelül tíz évvel később, 1260 táján, Péter apát idejében a monostor kegyurai pénzszűkébe jutottak. Valószínűleg ennek következményeként Peted fia Vid a kegyurasága alatt levő monostor értékes bibliáját 27,5 márkáért elzálogosította Farkas vasvári zsidónál. Ennek a zálogösszegnek a törlesztéséhez az apátságnak is hozzá kellett volna járulnia, de mivel nem törlesztették, a biblia idegen kezekbe került.
A biblia oltárokról szóló feljegyzésből megtudjuk, hogy az apátság templomának 3 oltára volt. A főoltár az apátság védőszentjének, Szent Péternek, az egyik mellékoltár a Szent Keresztnek, a másik pedig Szűz Máriának tiszteletére volt szentelve. A Szűz Máriának szentelt oltárban Szent István királynak is volt ereklyéje.
1274-ben a konvent hiteleshelyi működése Jakab apáttal ismertet meg bennünket. Tíz évvel később pedig az apátság kegyurával, István bánnal találkozunk, aki a monostorhoz tartozó Csanig birtok védelmére Cziráki Dénes ellenében határjárást tartott.
A csatári monostor első, hiteles pecsétje alatt kibocsátott oklevelét 1250-ből ismerjük, melyet a konvent Milej falubeli világi személyek kérésére egy helybeli szőlő és erdőrész adásvételéről állított ki.
E pecsétet azonban 1310 előtt nem ismert okokból kicserélte.
1351-ben mint kisebb konventet a csatárit is törölték a hiteleshelyek sorából.
E gazdag alapítványokkal ellátott monostornak díszes, nagy temploma lehetett, mivel három oltárát ismerjük, melyek becses ereklyékkel ékeskedtek. Fölszerelése valószínűleg megfelelt anyagi helyzetének. Gazdagságára pedig Magdolna asszony ajándékain kívül (aki birtokokon kívül ékszereket, készpénzt, oltárterítőt és szőnyegeket is adott a monostornak, illetve templomának) abból is következtethetünk, hogy a tulajdonában volt a nagy értékű, két kötetben ékes rajzok kíséretében leírt biblia.