Print

Csatár története

Zala megye legősibb települése. A Csatár név a XI-XII. századi magyar fejedelmi, hercegi, királyi szolgáló népekre, a pajzsgyártókra és fegyverkészítőkre utal. Első okirati említése Chitary néven 1141. tájáról való.

A csatári bencés apátság

Zala megyében három Csatár nevű helység is található. Ezek közül az egyik Egerszegtől délre a Válicka patak partján feküdt, s ez volt az a helység, ahol az apátság létesült.
A csatári bencés apátságot a sváb Gutkeled nembeli Márton comes hozta létre 1137 táján a veszprémi egyházmegye területén Szent Péter apostol tiszteletére. Ő és felesége birtokokkal, szolgáltató néppel, 200-200 lóval, ökörrel és sertéssel, 1660 birkával látta el.
Templomát azonban csak tizenkét évvel az alapítás után szentelték fel.
A csatári apátság tehát - az almádihoz hasonlóan - nem királyi alapítás.
Alapjait az említett Márton comes vetette meg II. Béla király hozzájárulásával, jelentősen ellátva azt javadalmakkal is. E királyi kegy egy jelentős történelmi eseményhez fűződik: mikor ugyanis II. Béla király az esztergomi gyűlésen másodszülött fiát, Lászlót boszniai herceggé tette, megjelent előtte Márton ispán és engedélyt kért, hogy vagyonáról szabadon rendelkezhessék. Mivel sem a jelenlévő uraknak, sem a rokonságnak nem volt kifogása a kérés ellen, a király megadta az engedélyt.
Így Márton ispán élt a királyi engedéllyel, s miután feleségének, Magdolnának és rokonainak vele szemben támasztott igényeit kielégítette, birtokát kolostor-alapításra szánta.
Fiú örököse nincs, feleségének ugyan van az első házasságából egy fia, róla gondoskodjék ő. Az új kolostort Csatáron építteti fel, gondoskodik megfelelő földbirtokokról. Minthogy Csatárt testvéreivel közösen bírja, részüket megváltja tőlük. A legnagyobb részletességgel intézkedik javairól, de elsősorban saját monostoráról. A csatári monostor tehát jelentős javadalmakhoz jutott, többek között megkapta Csatárt, kivéve itt egy kúriát négy eke földdel és négy szőlőmunkással, melyet Márton ispán a feleségének adott. A továbbiakban Fertő birtokot egy eke földdel s három mansio néppel, és más birtokokat az apát szolgálatára rendelt emberekkel együtt (kiknek tartozásait is felsorolták)
Márton ispán ezeket a monostora számára tett adományokat az új királlyal, II. Gézával is biztosíttatta.
E javadalmakat szaporította további adományokkal Márton comes özvegye Magdolna asszony, aki - miután végrendeletében fiát és két lányát kielégítette - saját és férje üdvére az apátságnak adta többek között Mura falut két eke alá való földdel, Sagán nevű pusztát, Bogotán öt, Rokolyánban és Koloson egy-egy szőlőt szőlőművesekkel.
Ezt követően körülbelül száz évig nem hallani a monostorról. Csak amikor a monostorok, mint *hiteleshelyek kezdenek működni az országban, olvassuk a csatári konvent első ismert ilyen természetű kiadványában, 1250-ben Balázs apát nevét Lénárt dékán és Primus sekrestyés társaságában.
Körülbelül tíz évvel később, 1260 táján, Péter apát idejében a monostor kegyurai pénzszűkébe jutottak. Valószínűleg ennek következményeként Peted fia Vid a kegyurasága alatt levő monostor értékes bibliáját 27,5 márkáért elzálogosította Farkas vasvári zsidónál. Ennek a zálogösszegnek a törlesztéséhez az apátságnak is hozzá kellett volna járulnia, de mivel nem törlesztették, a biblia idegen kezekbe került.
A biblia oltárokról szóló feljegyzésből megtudjuk, hogy az apátság templomának 3 oltára volt. A főoltár az apátság védőszentjének, Szent Péternek, az egyik mellékoltár a Szent Keresztnek, a másik pedig Szűz Máriának tiszteletére volt szentelve. A Szűz Máriának szentelt oltárban Szent István királynak is volt ereklyéje.
1274-ben a konvent hiteleshelyi működése Jakab apáttal ismertet meg bennünket. Tíz évvel később pedig az apátság kegyurával, István bánnal találkozunk, aki a monostorhoz tartozó Csanig birtok védelmére Cziráki Dénes ellenében határjárást tartott.
A csatári monostor első, hiteles pecsétje alatt kibocsátott oklevelét 1250-ből ismerjük, melyet a konvent Milej falubeli világi személyek kérésére egy helybeli szőlő és erdőrész adásvételéről állított ki.
E pecsétet azonban 1310 előtt nem ismert okokból kicserélte.
1351-ben mint kisebb konventet a csatárit is törölték a hiteleshelyek sorából.
E gazdag alapítványokkal ellátott monostornak díszes, nagy temploma lehetett, mivel három oltárát ismerjük, melyek becses ereklyékkel ékeskedtek. Fölszerelése valószínűleg megfelelt anyagi helyzetének. Gazdagságára pedig Magdolna asszony ajándékain kívül (aki birtokokon kívül ékszereket, készpénzt, oltárterítőt és szőnyegeket is adott a monostornak, illetve templomának) abból is következtethetünk, hogy a tulajdonában volt a nagy értékű, két kötetben ékes rajzok kíséretében leírt biblia.














Az apátság sorsa a XVI. századtól


A területet Mátyás ajándékaként Kinizsi Pál birtokolta egy időben, majd Bakócz Tamás. Az ő halála után pedig Erdődyek szerezték meg. Tőlük a Zrínyi család foglalta el és az csak Zrínyi Miklós halála után került vissza eredeti tulajdonosához.
A török veszedelem idején több másik monostorhoz hasonlóan ezt is erődítették.
A XVI. század közepétől a gyakori török betörések nyomán az apátság pusztulásnak indult, a szerzetesek elmenekültek. 1550-ben még ismert István és Ambrus nevű plébános, de 1554-ben plébániája már üres. A Tolnai Máté főapát által elrendelt 1558-as egyházlátogatás során a vizitátorok igen elhagyatott állapotban találják a kolostort. Romjait a szomszédos Botfán, a Hűvös-Erdődy kastély építésekor hasznosítják. A falu is csaknem elnéptelenedett. A híveket a zalaháshágyi pap látta el.
A rendház templomával együtt a 16. században leégett, az 1600-as évek második felében pedig végleg elpusztult.
A XVII. század végén kezdődik a renoválása és ennek első jeleként licenciátus működik itt. Segítségképpen kijárnak a búcsúszentlászlói ferencesek is. 1738-ban kezdték újjá építeni a templomot, de csak 1755-ben éled újjá teljesen a plébánia, miután a XVIII. században ismét betelepül a falu.
1786-ban II. József Csatár apátsági birtokát a vallásalaphoz csatolta, ezáltal az apátság működése lényegében megszűnik. A „kalapos király” halála után ugyan ismét lehetett adományozni a csatári apát címet, de az adományozás joga világiakra szállt. A jog az Erdődy családot illette. Ők 1798: Rajcs Antalnak, majd 1824: Sybrik Józsefnek és végül Player Jánosnak adományozták a kegyúr címet.

Fényes Elek Magyarország geographiai szótárában egy régi omladozott kolostort említ.
Mára néhány apró emléken, pl. egy faragott kövön, és plébánia falában levő domborművön kívül semmi sem maradt, az apátságból.











*Hiteleshelyek: A bizonyító erejű oklevelek kiadására, másolására hozták létre őket az írásbeliség iránt egyre növekvő társadalmi igény következményeként, a 13. században. A hiteleshelyek tagjai végezték a peres ügyek esetén az idézést, a tanúkihallgatást, a helyszíni szemlét, a határjárást, az eskütételt vagy más, a perrel kapcsolatos teendőket.
Pál csatári apát és a konvent oklevele a konvent pecsétjével
1317. november 10.

Pergamen: 15,5 + 3 * 39 mm
Kenderzsinegen függő, természetes színű viasz pecsét, átmérője: 40 mm

A Sebeske víz menti Szent Kereszt egyházból való Seemein fia Balase és János fia, Miklós, a csatári *konvent előtt a Sebeske víz menti Illés fia Fichének Lisco folyó menti öröklött birtokukat összes haszonvételeivel és tartozékaival 15 márkáért szavatosság vállalásával eladják, miután a birtok megvásárlásától Fichét tiltó okleveleket érvénytelenítették.

Kerek pecsét, rajta Szent Péter apostolnak, az apátság *tituláris szentjének egyszerű, pad alakú trónuson ülő, nimbuszos alakja. Fejét dicsfény övezi, válláról köpeny omlik alá, oldalt tartott jobb kezében két kulcsot, behajlított jobbjában pedig könyvet tart. Bal vállánál napkorong látható, melyet örvénylő sugarak vesznek körbe.
*Majuszkulákkal írt latin nyelvű körirat:
„S(IGILLVM) CONVENTVS BEATI PETRI AP(OSTO)LI CHOTAR.”
„Gyűlés pecsét, Boldog Péter apostol, Csatár”

Az alak megformálása a 13. század közepe körüli királyi pecsétek, IV. Béla 1242-es és V. István 1258-as pecsétjeinek figurájával és trónusformájával vethető össze. Feltehető, hogy a csatári konvent egy 1250-es oklevélben (PRT XII/B 258) említett pecsét *tipáriumával azonos pecsétnyomóval készült.

Budapest, Magyar Országos Levéltár, D1 94061 (Sallér 1vt. Fasc. 95. Nr. 7.)
Takács 1992. 11. sz.: Anjou-kori levéltár IV. 238 (630.sz.)









*S(IGILLVM): (latin) pecsét
*CONVENTVS: (latin) összejövetel, gyűlés
*BEATI: (latin) Boldog
*PETRI: (latin) Péter
*CHOTAR: (latin) feltételezik, hogy a mai Csatár latin neve
*Majuszkulák: (latin) nagybetűk
*Konvent: (latin) összejövetel
*Tipárium: Pecsétnyomó
*Tituláris szent: védőszent
Az oklevél a pecséttel






















Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád kori Zala megyében